Két és fél hónap van még a hazautazásom időpontjáig. Na, nem végleges hazautazás lesz ez, csak a karácsonyi szabadság. Néha várom. És elterveztem, hogy Mamával kakaós bejglit fogok sütni. Szeretném látni, és tőle megtanulni, amíg még lehet. Azért is, mert betelt a poharam, hogy nem tudok főzni, sütni. Régen nem érdekelt, akkor azért nem tanultam meg, de mostmár igen, csak nincs rá idő. És különben is: alig vagyok otthon. 2015-ös év javarészét Svédországban töltöttem. Nem mintha gond lenne, csak sosem volt még ilyen. Valahol el kell kezdeni. A másik ok pedig, hogy nem lesz időm. Az a legrosszabb, ha azt hisszük, hogy még van időnk. De nem, nincs. Ha ma nem veszek erőt magamon, hogy lemenjek futni, akkor holnap is ugyanezt csinálom, a napokból hetek, hónapok, majd évek lesznek. Mama sem lesz ott mindig, és sajnos én sem tehetem meg, hogy hazaugrok egy jó kis kakaós bejglire. Mióta így állok hozzá a futáshoz is, sokkal rendszeresebb lett, látom és érzem magamon a teljesítményem hatását. Mostanában 4 km-eket futok, de ez még mindig nem a vége, többet szeretnék. Annyit viszont elmondok, hogy egész évben 40 perc futás volt a célom és ezt most elértem. Boldogság, boldogság.
0 Comments
Leave a Reply. |
SzerzőWrite something about yourself. No need to be fancy, just an overview. Archives
April 2016
Categories |