"Greta, te csak ne aggodj". mar a konyokomon jott ki ez a mondat. legutobb, amikor elindultam otthonrol, az utam manchesterbe vezetett, egy csaladhoz. ott lettem volna en az uj au-pair. de minden teljesen mas volt, mint amirol szo volt. nem ez a panaszkodas helye, mar amugy is kibeszeltem magambol a tortenteket,de eleg negativ kornyezetbe csoppentem, es az ottani fonokommel is osszetuzesbe kerultem.
elmondom hogyan kerultem ebbe a szituacioba. es itt most kerek minden szkeptikust, hogy hagyjon fel az olvasassal, mert olyan szavak fognak elhangzani, amik felborzoljak a kedelyeket.
amikor en bele akarok vagni valamibe, akkor nem az az elsodleges cel, hogy az a bizonyos dolog pontosan ugy tortenjen, ahogy en azt elvarom. persze, ez is szep es jo, de az elet kiszamithatatlan.
elindultam angliaba, gondoltam ha mar angolt akarok tanulni es egy jo alapot uj-zelandhoz, akkor mehetek. es amit tennem kellett volna, de most ebben a helyzetben " megfeledkeztem rola", az az, hogy bizom abban, hogy barhova megyek, barkivel leszek, mindig a leheto legjobb tortenik. 2015 januarjaban is igy alltam hozza, mikor felhivtak a svedorszagi allassal kapcsolatban. izgultam, de aztan arra gondoltam, hogy jobb, ha csak akkor kapom meg azt az au-pair munkat, hogyha tenyleg csak az a legjobb szamomra. es az volt. mert egy percig sem banom, hogy ott voltam, hihetetlen elmeny volt.
ezzel szemben a manchesteri munkanal csak azt vettem figyelembe, hogy en oda akarok menni. nem azt lattam magam elott celkent, hogy boldog vagyok, barhova megyek, hanem hogy en ott akarok lenni es pont.
csakhogy az univerzum mindig, mindig jobban tudja, hogy neked mi a leheto legjobb, mint te magad. nem serteskent, de mi az univerzumhoz kepest szuklatokoruek vagyunk. lehet, hogy elloptak az osszes penzem, es? negativkent eljuk meg, mert miert is kellene orulnunk neki? de ha ez nem tortenik meg, akkor nem ismersz meg utkozben egy-ket nagyon jofej embert, es nem tersz haza annyi jo elmennyel, mintha nalad maradt volna a penz.
mert ez mar arra kesztet teged, hogy cselekedj, cselekedj olyat, amit nem szoktal, es cselekedj a komfortzonadon kivul. penzzel a kezedben nem vagy kivul.
en csak azt mondom, hogy nincs jo vagy rossz, csak a gondolkodas teszi azza, ezek csak stigmak. en enyhen szolva elcsesztem manchestert, de tanultam belole. kaosz volt az a masfel het, amit ott toltottem. utolso ket nap mar beteg is lettem. en ugy erzem, hogy a hely miatt.
de egy nagyon szerencses ember vagyok, mert vannak barataim anglian belul, nem is egy. es ok azt mondtak, hogy jojjek hozzajuk cambridgebe, es ne aggodjak semmin. amikor ott voltam, akkor ez meg nehez volt. de aztan aprilis kozepen egy egesz napos buszozas utan (manchester-london-cambridge) mar itt voltam. kezdetben nem volt TB-m, de azt is csinaltattunk. ra ket napra kaptam munkat. nem aggodtam, mert biztam magamban, es biztam bennuk, tudtam, hogy okkal mondjak ezt. hipphopp minden meglett, amit szerettem volna, es ehhez csak az kellett, hogy ne en akarjam annyira megszervezni a vegkifejletet, egyszeruen csak bizzak benne, hogy minden eljon a maga idejeben, es mindig a leheto legjobb tortenik velem.
most varom az elso heti fizetesem, de minden a helyen van, ugy erzem. csak turelem, turelem, turelem.
elmondom hogyan kerultem ebbe a szituacioba. es itt most kerek minden szkeptikust, hogy hagyjon fel az olvasassal, mert olyan szavak fognak elhangzani, amik felborzoljak a kedelyeket.
amikor en bele akarok vagni valamibe, akkor nem az az elsodleges cel, hogy az a bizonyos dolog pontosan ugy tortenjen, ahogy en azt elvarom. persze, ez is szep es jo, de az elet kiszamithatatlan.
elindultam angliaba, gondoltam ha mar angolt akarok tanulni es egy jo alapot uj-zelandhoz, akkor mehetek. es amit tennem kellett volna, de most ebben a helyzetben " megfeledkeztem rola", az az, hogy bizom abban, hogy barhova megyek, barkivel leszek, mindig a leheto legjobb tortenik. 2015 januarjaban is igy alltam hozza, mikor felhivtak a svedorszagi allassal kapcsolatban. izgultam, de aztan arra gondoltam, hogy jobb, ha csak akkor kapom meg azt az au-pair munkat, hogyha tenyleg csak az a legjobb szamomra. es az volt. mert egy percig sem banom, hogy ott voltam, hihetetlen elmeny volt.
ezzel szemben a manchesteri munkanal csak azt vettem figyelembe, hogy en oda akarok menni. nem azt lattam magam elott celkent, hogy boldog vagyok, barhova megyek, hanem hogy en ott akarok lenni es pont.
csakhogy az univerzum mindig, mindig jobban tudja, hogy neked mi a leheto legjobb, mint te magad. nem serteskent, de mi az univerzumhoz kepest szuklatokoruek vagyunk. lehet, hogy elloptak az osszes penzem, es? negativkent eljuk meg, mert miert is kellene orulnunk neki? de ha ez nem tortenik meg, akkor nem ismersz meg utkozben egy-ket nagyon jofej embert, es nem tersz haza annyi jo elmennyel, mintha nalad maradt volna a penz.
mert ez mar arra kesztet teged, hogy cselekedj, cselekedj olyat, amit nem szoktal, es cselekedj a komfortzonadon kivul. penzzel a kezedben nem vagy kivul.
en csak azt mondom, hogy nincs jo vagy rossz, csak a gondolkodas teszi azza, ezek csak stigmak. en enyhen szolva elcsesztem manchestert, de tanultam belole. kaosz volt az a masfel het, amit ott toltottem. utolso ket nap mar beteg is lettem. en ugy erzem, hogy a hely miatt.
de egy nagyon szerencses ember vagyok, mert vannak barataim anglian belul, nem is egy. es ok azt mondtak, hogy jojjek hozzajuk cambridgebe, es ne aggodjak semmin. amikor ott voltam, akkor ez meg nehez volt. de aztan aprilis kozepen egy egesz napos buszozas utan (manchester-london-cambridge) mar itt voltam. kezdetben nem volt TB-m, de azt is csinaltattunk. ra ket napra kaptam munkat. nem aggodtam, mert biztam magamban, es biztam bennuk, tudtam, hogy okkal mondjak ezt. hipphopp minden meglett, amit szerettem volna, es ehhez csak az kellett, hogy ne en akarjam annyira megszervezni a vegkifejletet, egyszeruen csak bizzak benne, hogy minden eljon a maga idejeben, es mindig a leheto legjobb tortenik velem.
most varom az elso heti fizetesem, de minden a helyen van, ugy erzem. csak turelem, turelem, turelem.